Statisztikus Fizikai Szemináriumok |
Előadások 2015-ben --- Lectures 2015
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009 |
MEGHÍVÓ – INVITATION 2015. február 4-6. Prof. Joachim Burgdörfer Introduction to the theory of attophysics Meghívó Prof. Joachim Burgdörfer előadássorozatára, PhD hallgatóknak, kutatóknak és érdeklődőknek. Az összevont előadássorozat PhD kurzusként felvehető. Fontosabb információk:
Az előadások nyelve: angol.
Helyszín: Kísérleti Fizikai Intézet, Debrecen, Bem tér 18/c
Időpontok: CONTACT – Jelentkezés és bővebb információ: Tőkési Károly, tokesi@atomki.mta.hu. Mivel a teremben maximum 27 fő fér el, kérem részvételi szándékukat jelezzék előre. |
2015. február 18. Bozóki Tamás ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszék A föld forgásának hatása a köpenykonvekció numerikus modelljeiben Egy igen aktuális és összetett folyamat a köpenyben zajló konvekció, melynek egyik legfontosabb vizsgálati módszere a numerikus szimuláció. Ezen szimulációk számos új eredménnyel szolgálnak, azonban a komplex jelenségek numerikus kezelhetősége miatt sok közelítéssel élnek. A Föld forgásának elhanyagolása egy gyakran használt közelítés, amely a köpenybeli folyamatokat leíró fizikai egyenletek dimenziótlanításával nagyrészt alátámasztható, ugyanakkor a konvekció egyre pontosabb megértéséhez elengedhetetlen a hatásának vizsgálata. Érdekes jelenség, melynél a forgó Földön fellépő centrifugális erő hatása szerepet játszhat, a szeizmikus tomográfia által a köpeny-mag határ felett kimutatott két csökkent nyírósebességű zóna egyenlítői elhelyezkedése. Ebben a centrifugális erő szempontjából kitüntetett, egyensúlyi helyzetben veszi fel a legnagyobb tehetetlenségi nyomaték értéket a forgó rendszer. Kutatásom során két kérdésre kerestem a választ: (1) hogyan befolyásolja a Föld forgása a köpeny legmélyebb tartományában elhelyezkedő, vélhetően nagy sűrűségű tartomány deformációját, valamint (2) hogyan hat a Föld forgása a köpenyben zajló termikus konvekcióra. A numerikus vizsgálatot a véges elemes módszert alkalmazó COMSOL Multiphysics program segítségével végeztem. Első esetben egy hengerszimmetrikus, kétrétegű, izotermikus modellt vizsgáltam. Az eredmények azt mutatják, hogy a Föld forgása termikus konvekció nélkül nem képes nagymértékben deformálni az alsó sűrű réteget; valamint, hogy a deformáció nagysága független a két réteg közötti sűrűségkülönbségtől. A második modellsorozatban földszerű, termikus konvekciós modelleket vizsgáltam. Mivel a Föld forgási szögsebessége geológiai időskálán nem állandó, több forgási szögsebesség esetén is végeztem szimulációkat. Meglepő eredmény, hogy a forgás (különösen nagyobb szögsebesség esetén) a szeizmikus tomográfia által mutatott közel antipodális, egyenlítői nagy feláramlásokat nem generálja, hanem éppen ellenkezőleg, gátolja. Ez a gátló hatás azonban földi szögsebesség esetén, a szimulációk eredménye alapján, elhanyagolható. Összefoglalásként megállapítható, hogy a kutatás során sikerült a forgás köpenykonvekcióra gyakorolt hatását pontosabban megérteni. A forgás köpenykonvekciós modellekben történő elhanyagolásának jogossága a legtöbb esetben alátámasztható, azonban az összetételében inhomogén köpenyben a forgás hatásának szerepe továbbra is aktuális téma marad. |
Ortvay Kollokvium 2015. február 26. Herein Mátyás ELTE Elméleti Fizikai Tanszék, Geofizikai és Űrtudományi Tanszék Vissza a fizikai gyökerekhez - globális klímamodell személyi számítógépen /Rövid szakmai bevezető: Jánosi Imre (ELTE Komplex Rendszerek Fizikája Tanszék)/ A klíma előrejelzésére a világ nagy intézeteiben használt globális csatolt óceán-atmoszféra (olykor bioszféra is) numerikus modellek olyan összetettek, hogy egyetlen kutató aligha képes a programot áttekinteni. Ráadásul a térbeli és időbeli felbontás és az egyre újabb részletek beépítésével megnövelt komplexitás nem váltotta be a kezdeti reményeket: megnövekedett instabilitás és paraméter-érzékenység lett az eredmény, miközben az előrejelzések nem lettek lényegesen megbízhatóbbak. Ez a tény indított néhány tudományos műhelyt olyan irányba, melyben nem a részletgazdagság, hanem az alapegyenletek fizikai megalapozottsága és a minimális számú csatolás jó kezelhetősége volt a célkitűzés. Ennek eredményeként készültek olyan közepes összetettségű, egyetlen asztali munkaállomáson futtatható, de még így is százezres nagyságrendbe eső szabadsági fokú numerikus modellek, amelyek alkalmasak egy bolygó globális atmoszférájának (illetve óceáni dinamikájának) szimulációjára. Néhány éve a Fizikai Intézetben is elkezdtünk ismerkedni a Hamburgi Egyetemen kifejlesztett Planet Simulator nevű modellel, mely alkalmas a Föld, a Mars és a Titán alapvető légköri fizikájának vizsgálatára (további modulok csatolása esetén az óceánok dinamikája és a bioszféra hatása is vizsgálható). Az előadás során, a Földre koncentrálva, bemutatunk néhány áramlási formát, pl. a jetstream függését a napállandó erősségétől, az óceáni alapáramlatokat, és a globális átlaghőmérséklet változását a CO2-tartalom függvényében. Ez a modell nem alkalmas sem a múlt század klímájának rekonstrukciójára, sem a jövőbeli projekciókra, viszont megvilágító erejű válaszokat adhat alapvető fizikai mechanizmusokat érintő kérdésekre, köztük a természetes változékonyság eredetére. |
2015. március 25. Christof Jung Instituto de Ciencias Físicas, Universidad Nacional Autónoma de México, Cuernavaca The 4-dimensional Poincaré map for the stellar dynamics in a galaxy model Hamiltonian systems with 3 degrees of freedom are equivalent to Poincaré maps on a 4-dimensional domain. Partially integrable limiting cases and 2-dimensional invariant surfaces in their domain help to understand these maps. These ideas are applied to the example of the stellar dynamics in a galaxy model. |
2015. április 1. Bibó András BME Nukleáris Technikai Intézet A hőrezgések jelentősége a miozin II-es motorfehérje működésében Motorfehérjének azokat a fehérjéket nevezzük, melyek magas hatásfokkal képesek egy kémiai reakcióból származó energiát mechanikai munkává alakítani. Az izom összehúzódásáért felelős miozin II-es motorfehérje esetében nem tisztázott, hogy a makroszkopikus izomkísérletek alapján egy miozin molekulára visszaosztott munkavégzés miért haladja meg jelentősen az egyedi molekula mérések alapján kapott eredményeket. Az előadásban egy alacsony szabadságfokú modellen keresztül mutatom meg a látszólagos ellentmondás feloldásában a hőrezgések jelentőségét, ami egyben arra is ad egy választ, hogy a miozint jellemző emelőkaros szerkezet miért található meg oly sok más motorfehérjében is. |
Lecture series organized by 9th-11th April 2015 Thomas Foken Department of Micrometeorology, University of Bayreuth |
Az MTA Fizikai Tudományok Osztálya Statisztikus Fizikai Bizottsága és 2015. április 10. Statisztikus Fizikai Nap |
2015. április 15. Halász Gábor Rudolf Peierls Centre for Theoretical Physics, Oxford University, Oxford, UK Doping a topological quantum spin liquid: slow holes in the Kitaev honeycomb model We present a controlled microscopic study of mobile holes in the spatially anisotropic (Abelian) gapped phase of the Kitaev honeycomb model. We address the properties of (i) a single hole [its internal degrees of freedom as well as its hopping properties]; (ii) a pair of holes [their absolute and relative particle statistics as well as their interactions]; and (iii) the collective state for a finite density of holes. Our main result is that the holes in the doped model possess internal degrees of freedom as they can bind the fractionalized excitations of the undoped model: composite holes with different excitations bound are distinct fractionalized particles with fundamentally different properties that have different signatures in the physical properties at finite doping. For example: some holes are free to hop in two dimensions, while others are confined to hop in one dimension only; distinct hole types have different particle statistics and, in particular, some of them exhibit non-trivial (anyonic) relative statistics. At finite doping, the respective hopping dimensionalities manifest themselves in an electrical conductivity that is either approximately isotropic or extremely anisotropic. |
Az ELTE Komplex Rendszerek Fizikája Tanszék teája 2015. április 21. Patrice Le Gal CNRS Institut de Recherche sur les Phénomènes Hors Equilibre (IRPHE), An Experimental and Numerical Study of Cyclones and Anticyclones in Rotating Stratified Flows Stratified rotating fluid flows are well described by the thermal wind equation from which we obtained a new scaling law describing the shape of 3D vortices. This new law has been confirmed experimentally and numerically and also using measurement data of Atlantic Ocean Meddies and Jovian vortices. One consequence of this law is that inside the cyclones (anticyclones) the fluid should be more (less) stratified than the ambient fluid. This means that to generate a cyclone in Nature, a process must produce both a cyclonic eddy and locally a super-stratification. We conducted laboratory experiments and numerical simulations to study 3D cyclones and anticyclones. Anticyclones are produced by a localized injection while cyclones are generated by a local suction. We show that this latter process produces indeed regions both super-stratified and with a cyclonic rotation, but with a more complex structure than expected. Our study provides a new understanding of the asymmetry between cyclones and anticyclones observed in Nature as it seems easier to mix a region of fluid than to super-stratify the fluid as it is the case inside cyclones. An extension of this work to understand the shape of floating oceanic vortices will finally be discussed. |
2015. április 22. Kovács Tamás György MTA Atommagkutató Intézet, Debrecen Anderson átmenet a kvark-gluon plazmában Az erősen kölcsönható anyag magas hőmérsékletű, kvark-gluon plazma állapotában a kvarkokat leíró Dirac operátor egyes sajátállapotai lokalizálttá válnak. A jelenség szoros analógiát mutat az Anderson lokalizációval. Rács-QCD szimulációk adatait felhasználva, véges-méret skálázás segítségével megmutattuk, hogy az átmenet igazi fázisátalakulás, és kritikus exponense megegyezik a megfelelő szimmetriaosztályú Anderson modellével. Az előadásban ennek az eredménynek a hátterét fogom ismertetni a négydimenziós euklideszi térben megfogalmazott rács-QCD statisztikus fizikai rendszerként való értelmezéséből kiindulva. |
Május 6-án, szerdán nincsen előadás az alábbiakban olvasható rendezvénysorozat miatt. – There is no lecture on Wednesday 6th May. Az MTA Fizikai Tudományok Osztályának az MTA 186. közgyűléséhez kapcsolódó májusi öt tudományos rendezvénye
Az előadássorozatok részletes programjai itt találhatók: http://mta.hu/xi_osztaly_cikkei/kozgyulesi_eloadasok_2015-136192A közgyűlés nyilvános ünnepi ülésén Krausz Ferenc, az MTA külső tagja lesz az előadó. (2015. május 4. 10 óra, MTA Székház, Díszterem) http://mta.hu/mta_186_kozgyulese/?node_id=26731#koztestulet |
2015. június 10. Sándor Bulcsú Institut für Theoretische Physik, Goethe Universität, Frankfurt am Main Egy új prototípus dinamikai rendszer általánosított mechanikai potenciállal A prototípus dinamikai rendszerek lehetőséget nyújtanak komplex fázisportrék, bifurkációk és általában véve komplex dinamikai viselkedések leegyszerűsítéséhez vagy néhány kiragadott tulajdonság modellezéséhez. Ilyen rendszereknek tekinthetjük a bifurkációk normálformáját, a Van der Pol-oszcillátort vagy a Lorenz-egyenleteket is. Munkánk során egy általánosított mechanikai rendszert vezetünk be, melyben disszipatív és "antidisszipatív" zónák segítségével fixpont-, határciklus- és kaotikus attraktorokat hozhatunk létre. Egy új potenciálfüggvény megszerkesztésével előre meghatározhatjuk a minimumok pozícióját és mélységét, így lehetővé téve akár fixpontok fázistérbeli mozgatását is. Példaként két- és négydimenziós prototípus dinamikai rendszereket mutatunk be, intuitívan szemléltetve számos különböző fixpont- és határciklus-bifurkációt, beleértve periodikus attraktorok spontán szimmetriasértését és káoszhoz vezető perióduskettőződést is. |
2015. június 17. Zimborás Zoltán University College London Összefonódási negativitás kvantumos soktestrendszerekben Az összefonódási mértékek jelentős szerepet játszanak a modern soktest-elméletben. A legtöbbet vizsgált mérték a Neumann-entrópia, azonban néhány éve a figyelem egy jelentős része az ún. összefonódási negativitásra összpontosult. Az előadásban áttekintem az ezzel kapcsolatos legfontosabb eredményeket, és röviden beszámolok saját kutatásainkról is [1,2].
[1] V. Eisler and Z. Zimborás, "Entanglement negativity in the harmonic chain out of equilibrium", New J. Phys. 16, 123020 (2014). |
2015. június 24. Kondor Dániel ELTE Komplex Rendszerek Fizikája Tanszék A Bitcoin tranzakcióhálózat fejlődésének vizsgálata adatbányász módszerekkel Az utóbbi évek egyik nagy figyelmet kapott innovációja a Bitcoin digitális pénzrendszer. A hagyományos pénzügyi rendszerekkel ellentétben ez egy teljesen decentralizáltan működő rendszer, működését egy központi entitás helyett a benne részt vevő felhasználók által alkotott hálózat tartja fent. Ennek fontos eleme, hogy a tranzakciók teljes listája elérhető bárki számára, bár a bennük szereplő tranzakciós partnerek kiléte általában nem azonosítható könnyen. Előadásomban röviden bemutatom a Bitcoin rendszer működését, elsősorban adatbányász nézőpontból, bemutatom, hogy milyen adatok érhetőek el, és röviden kitérek az adatfeldolgozás során fellépő néhány technikai kihívásra is, majd bemutatom néhány eredményünket, amiket a tranzakciós hálózat elemzésével kaptunk. Többek között bemutattuk, hogy a hálózat időfejlődése során meghatározó a preferenciális csatolódás, mind a résztvevők fokszáma, mind a vagyona szempontjából, illetve kimutattuk, hogy bizonyos hálózati jellemzők és a Bitcoin árfolyamának ingadozása között kapcsolatot lehet találni. |
2015. július 1. Katz Sándor ELTE Elméleti Fizikai Tanszék A tömeg eredete a látható világegyetemben Az utóbbi évek egyik legnagyobb tudományos eredménye a Higgs bozon felfedezése volt. A Higgs felelős az elemi részecskék tömegéért. A látható világegyetem tömegét azonban szinte kizárólag protonok és neutronok adják, melyek nem elemi részecskék. Ezek tömegének eredete jóval összetettebb, a Higgs csak egy kis részükért felelős. A részecskefizika standard modelljében szereplő mindhárom kölcsönhatás hozzájárul a tömeghez. Az előadás áttekinti ezeket a járulékokat, összehasonlítja nagyságukat és bemutatja az erre vonatkozó legújabb tudományos eredményt: a neutron és proton tömegkülönbségének elméleti meghatározását. |
2nd September 2015 Fred Feudel Universität Potsdam, Institut für Physik und Astronomie Dynamo bifurcations in rotating spherical shell convection It is generally accepted that dynamo action is responsible for the existence of large-sale magnetic fields in diverse astrophysical objects, an example is the outer core of the Earth. In the classical model, the dynamo is driven by the motion of an electrically conductive fluid via electromagnetic induction in a rotating spherical shell, as described by the magneto-hydrodynamic equations. We study both the nonmagnetic branches which bifurcate primarily from the conductive state and secondary branches bifurcating from the convective states which generate eventually the magnetic solutions. For this purpose we implemented a path-following code which uses Newton methods to trace stationary states and rotating waves (RWs) in order to detect bifurcations of magnetic branches. In particular we investigate the influence of the rotation rate on these secondary bifurcations and demonstrate how the supercritcal bifurcations of dynamo solutions for low rotation rates turn to subcritical bifurcations for higher rotation rates. In the latter case the dynamo is stabilized over a further saddle node bifurcation. |
9th September 2015 Gerrit Ansmann1, Rajat Karnatak2, Klaus Lehnertz1, 1Department of Epileptology, University Bonn, Bonn, Germany Extreme events in excitable systems We consider the dynamics of rare events at which an observable of a complex dynamical system is extreme in amplitude. Since our goal is to contribute to the understanding of the emergence and the termination of epileptic seizures and of harmful algal blooms, we focus on excitable systems, which are useful models to describe those two phenomena. Therefore, we study deterministic networks of excitable elements of FitzHugh–Nagumo type. We demonstrate that these networks are capable of self-generating such events at irregular times, i.e., without a change of control parameters or without an input to the system. To get a better understanding of this behavior, we study a reduced system consisting of two coupled FitzHugh–Nagumo oscillators which mimics the extreme-event dynamics observed for the networks. We discuss the properties of the networks as well as of the reduced system that may be involved in the generation and termination of such extreme events. Finally we discuss the dynamics involving extreme events for different network topologies such as complete graphs and small world networks. |
16th September 2015 Ksenia Guseva Institute for Chemistry and Biology of the Marine Environment, Carl von Ossietzky University of Oldenburg, Oldenburg, Germany History effects in the sedimentation of light aerosols in turbulence: the case of marine snow We analyze the effect of the Basset history force on the sedimentation of nearly neutrally bouyant aerosol particles, exemplified by marine snow, in a three-dimensional turbulent flow. Particles are characterized by Stokes numbers much smaller than unity, and still water settling velocities, measured in units of the Kolmogorov velocity, of order one. The presence of the history force in the Maxey–Riley equation leads to individual trajectories that differ strongly from the dynamics of both inertial particles without this force, and ideal settling tracers. When considering, however, a large ensemble of particles, the statistical properties of all three dynamics become more similar. The main effect of the history force is a rather slow, power-law type convergence to an asymptotic settling velocity of the center of mass, which is found to be close to the settling velocity in still water. The size of the ensemble, the variance, increases diffusively, after the large eddy turnover time of turbulence. We demonstrate that the settling of the center of mass for such light aerosols is best approximated by the settling dynamics in still fluid found with the history force, on top of which fluctuations appear which follow very closely those of the turbulent velocity field. |
2015. szeptember 23. Kovács Tamás ELTE, Elméleti Fizikai Tanszék Inverz dinamikai problémák exobolygó-rendszerekben Az egyre pontosabb földi- és űrmegfigyeléseknek köszönhetően mára az ismert Naprendszeren kívüli (megerősített) bolygók száma meghaladja az 1500-at, melyeknek kb. 50%-a többes rendszer tagja igen változatos dinamikai konfigurációkban. Különösen érdekes azon rendszerek vizsgálata, melyekben csak indirekt módon következtethetünk több bolygó jelenlétére. Napjainkban igen nagy erőfeszítést tesznek ezen rendszerek rövid-, illetve hosszú távú dinamikai fejlődésének inverz leírására, azaz pusztán a megfigyelésből származó adatsorokra támaszkodva következtetnek a rendszer dinamikai viselkedésére. Előadásomban bemutatom a jelenleg használt inverz módszereket, valamint kísérletet teszek egy, a modern idősoranalízisben már ismert, de a csillagászatban csak ritkán használt eljárás exobolygók dinamikájára történő alkalmazására. |
2015. szeptember 30. Kormos Márton BME Elméleti Fizikai Tanszék, Nemegyensúlyi időfejlődés a sine-Gordon modellben: szemiklasszikus megközelítés Az izolált kvantum soktest-rendszerek relaxációjának és termalizációjának kérdése igen aktív kutatási terület napjainkban, nem utolsósorban a hideg atomi kísérletek szédítő fejlődésének köszönhetően. Továbbra is számos megválaszolatlan kérdés van az egyensúlyukból kitérített kvantumrendszerek stacionárius állapotával kapcsolatban, de még kevesebbet tudunk az időfejlődésről és a relaxáció időskálájáról. Előadásomban a számos egydimenziós kvantumrendszer alacsony energiás effektív leírását adó sine-Gordon modell nemegyensúlyi időfejlődésével foglalkozom. Bemutatok egy szemiklasszikus megközelítést, mely az elegendően kicsi és lassú kvencsek leírására jól alkalmazható. Ezzel az egyszerű és intuitív módszerrel analitikus kifejezéseket kapunk várható értékek és dinamikai korrelációs függvények időfejlődésére, melyek reprodukálják és jelentősen kiterjesztik egy közelmúltbeli, első elvekből kiinduló számítás eredményeit. |
7th October 2015 Partha Sharathi Dutta1, Bob W. Kooi2, 1Institute for Chemistry and Biology of the Marine Environment, Carl von Ossietzky University of Oldenburg, Oldenburg, Germany Biodiversity of plankton: non-equilibrium coexistence of competing species Several solutions have been offered in the literature to solve the paradox of plankton which states that in equilibrium the number of coexisting species can not exceed the number of resources. We study a competition model similar to the one introduced by Huisman and Weissing [1] who showed that coexistence of more species than resources becomes possible in non-equilibrium states such as periodic or chaotic states. They called this phenomenon supersaturation. In many studies of competition models Liebig's law of the minimum is used to account for the fact that the least available nutrient will determine the growth rate of the plankton species. However this would require that the organisms can instantaneously switch their physiological regulation system, which is problematic. It is more natural to assume that there is a co-limitation for all resources, so that all resources contribute to the growth rate. Therefore our model is based on the dynamic energy budget theory [2] which uses the concept of a synthesizing unit. This concept is based on the mechanisms of enzyme kinetics and considers all resources as complementary. Using this model we study the dynamics of the competing species which can exhibit competitive exclusion, heteroclinic cycles, stable coexistence of all species in a fixed point and periodic solutions. Moreover, we find the coexistence of more species than resources in parameter regions where periodic and chaotic solutions are possible. Hence we can show that supersaturation is possible in a model with a more realistic approach to the uptake of resources. It is important to note that this model exhibits supersaturation in parameter ranges that are realistic. Our study reveals the dynamical mechanism how supersaturation can occur: it is due to a transcritical bifurcation of limit cycles.
REFERENCES |
14th October 2015 Nicholas Moloney London Mathematical Laboratory Thresholding a birth-death process When analysing time series it is common to apply thresholds. For example, this could be to eliminate noise coming from the resolution limitations of measuring devices, or to focus on extreme events in the case of high thresholds. We analyse the effect of applying a threshold to the duration time of a birth-death process. This toy model allows us to work out the form of the duration time density in full detail. We find that duration times decay with random walk exponent -3/2 for ‘short’ times, and birth-death exponent -2 for ‘long’ times, where short and long are characterised by a threshold-imposed timescale. For sparse data the ultimate -2 exponent of the underlying (multiplicative) process may never be observed. This may have implications for real-world data in the interpretation of threshold-specific decay exponents. (In collaboration with F. Font-Clos, G. Pruessner and A. Deluca.) |
A Statisztikus Fizikai Szeminárium szervezői ELTE Meteorológiai Tanszék, 2015. október 21. Előadások:
|
2015. november 4. Leelőssy Ádám ELTE Meteorológiai Tanszék Trajektóriamodell fejlesztése és alkalmazása a Fukushimából származó radioizotópok légköri terjedésének szimulációjára A 2011 tavaszán történt fukushimai reaktorbaleset során nagy mennyiségű radioaktív izotóp került a légkörbe, amelyek hatása a teljes északi féltekén kimutatható volt. Az emisszió rendkívül hosszú időtartama, a globális méretskála és a kibocsátott aktivitás ismeretlen mennyisége nagy kihívás elé állította a modellfejlesztőket. Az elmúlt években számos mérési adat, illetve emissziós becslés látott napvilágot a nemzetközi szakirodalomban, amelyek alapján lehetőség nyílt a globális légköri terjedési modellek eredményeinek értékelésére és pontosítására. Az előadásban az ELTE Meteorológiai Tanszékén fejlesztett trajektóriamodell működését és a Fukushimából származó radioizotópok légköri terjedésének szimulációját mutatjuk be. A saját fejlesztésű modell eredményeit összevetjük az elérhető mérési adatokkal, és régiónként jellemezzük a felszínen kialakuló koncentrációk előrejelezhetőségét. A trajektóriamodell eredményei alapján bemutatjuk a Kárpát-medencébe érkező jódizotópok útvonalát, valamint a légkörben jelen lévő fukushimai eredetű radiojód szélesség szerinti eloszlásának alakulását. |
A Statisztikus Fizikai Szemináriumok szervezősége a tisztelt érdeklődők figyelmébe ajánlja: MTA Földtudományok Osztálya és Fizikai Tudományok Osztálya Klímamotivált fizikai problémák tudományos ülés a Tudomány Ünnepe alkalmából 2015. november 11.
|
2015. november 18. Szépszó Gabriella Országos Meteorológiai Szolgálat Az éghajlati modellezés mai kihívásai: fejlesztési és fejlesztendő területek Az éghajlati rendszer (a légkör, a felszíni és felszín alatti vizek, a jég- és hótakaró, a szárazföldi felszín és az élővilág) folyamatait a numerikus modellezés eszközeivel tanulmányozhatjuk, és ugyancsak modellek segítségével keressük a választ arra a kérdésre, hogyan változik éghajlatunk egy adott természetes vagy külső kényszer hatására. Az emberi tevékenység hatására bekövetkező klímaváltozást olyan kapcsolt globális modellek alkalmazásával vizsgálják, melyek a földi rendszer különböző komponenseinek meghatározó kölcsönhatásait szimulálják. Ezek a modellek rendkívül összetettek, így napjainkban a rendelkezésre álló számítási kapacitás 100-500 km-es horizontális felbontású rács alkalmazását teszik lehetővé. Kisebb térségek éghajlati viszonyait ezért a globális modellek eredményeinek dinamikus leskálázásával írjuk le, 10-25 km-es felbontású regionális klímamodellek futtatásával. Jelenleg a világban 10-20 globális illetve regionális modellt használnak az éghajlati kutatásokban, melyeket különböző központokban fejlesztenek. Az éghajlati rendszer működésének megértése folyamatos. Napjainkban is számos olyan folyamat van, amelyet nem vagy kevéssé ismerünk, következésképpen leírásuk is hiányos. Ezért amellett, hogy a klímamodellekkel becsléseket készítenek a jövőben várható változásokra, folyamatosan fejlesztik azokat. Az előadásban röviden ismertetjük az éghajlati modellezés tudományos hátterét párhuzamot vonva a számszerű időjárás-előrejelzés jellemzőivel. Áttekintjük azokat a hiányosságokat, amelyek ismertek a gyakorlati célokra alkalmazott éghajlati modellek esetében, majd bemutatunk néhány fontos fejlesztései területet mind a globális, mind a regionális klímamodellezés témájában. |
25th November 2015 Ferenc Pittler Institute for Theoretical Physics, ELTE, and Anderson transition in the spectrum of the Dirac operator of Quantum Chromodynamics at high temperature We study the eigenmodes of the QCD Dirac operator at high temperature. We found that the lowest modes are statistically independent, obeying Poisson statistics, however modes higher up in the spectrum are delocalized, obeying Random Matrix statistics. In this talk we examine the nature of the transition between these two types of eigenmodes in the spectrum and show our results for the correlation length critical exponent (ν) from two completely different types of observables: eigenvalues and eigenvectors. The critical exponents computed from both observables was found to be compatible with each other and with the available results for the 3D unitary Anderson model.
L. Ujfalusi, M. Giordano, F. Pittler, T. G. Kovács and I. Varga, arXiv:1507.02162 [cond-mat.dis-nn]. |
A Statisztikus Fizikai Szemináriumok szervezősége a tisztelt érdeklődők figyelmébe ajánlja: Az MTA Fizikai Tudományok Osztálya nyílt osztályülése A 2016. évi MTA akadémikus tagválasztásra a Fizikai Tudományok Osztályához beérkezett levelező tagságra ajánlottak bemutatkozó előadásai 2015. december 9. |
16th December 2015 Ferenc Molnár Department of Physics and Astronomy, Stability landscape of power-grid synchronization Frequency synchronization of power generators is a necessary condition for the operation of power-grid networks. The robustness of these synchronous states to disturbances can be quantified in terms of their stability. Using the so-called effective network model, we study the stability landscape in the space of generator parameters. We demonstrate that there are non-uniform parameter assignments that maximize stability significantly beyond what has been previously established for identical parameters. We also show that the basin of attraction of the synchronous state at the optimum parameter assignment is global, and is therefore topmost with respect to both depth and width. We discuss the role of heterogeneity in the optimization of network dynamics, as well as computational challenges of systematically identifying parameter choices that can enhance synchronization of any given power-grid network. (with Takashi Nishikawa and Adilson E. Motter) |
ÜNNEPI STATISZTIKUS FIZIKAI SZEMINÁRIUM 2014. december 29. Előadások: 10-12 perc + 4-2 perc diszkusszió
|
VISSZA AZ AKTUÁLIS PROGRAMHOZ --- BACK TO CURRENT PROGRAM További előadások:
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009 |
Page maintained by Tímea Haszpra (temporarily: by Gábor Drótos) --- Haszpra Tímea tartja karban ezt az oldalt (ideiglenesen: Drótos Gábor).